Boldog a szolga, ki az emberek magasztalása és dicsőítése közepett nem gondolja magát különbnek, mint amikor hitványnak, együgyűnek és megvetésre méltónak tartják.

Szécsény rövid története

Szécsény Magyarország északi részén, az Ipoly völgyében, Budapesttől mintegy 100 km-re fekszik.

Szécsény Magyarország északi részén, az Ipoly völgyében, Budapesttől mintegy 100 km-re fekszik. (Térkép itt)

A település múltja a XI. századig vezethető vissza: a Szécsénytől északra talált sírokban Szent István korabeli érméket ástak ki. Az első írásos adat 1229-ből származik, amelyben Béla király a nógrádi Szécsényt (Zychan) Pósa ispánnak adományozta.

A korai középkorban a település és környékének egy részét a Kacsik nemzetség birtokolta, másik része viszont királyi birtok volt.

Szécsény, jelentős vásárai révén, Szécsényi Tamás erdélyi vajda közbenjárására kiváltságokat kapott 1334-ben, ekkor nyeri el a mezővárosi rangot is. Ettől kezdve a város gyors fejlődésnek indult.

A várost várfalak veszik körül, ami a XV. században huszita seregek majd később a török ellen is védte a várost. A török végül több ostrom után 1552-ben elfoglalta a várat és a várost. A magyar seregek több sikertelen próbálkozás után 1593-ban foglalták vissza a felvidéki bányavárosok miatt is jelentős települést. A város 1663-ban ismét török uralom alá kerül, majd 1683. november 10-én, a Bécsből hazatartó Sobieski János lengyel király szabadítja fel végleg.

A város a pestisjárvány következtében hamarosan elnéptelenedett. Az újratelepítés kezdeményezői a ferencesek voltak, akik többek közt Bárkányi Jánost, II. Rákóczi Ferenc gyermekkori nevelőjét küldték a városba.

A település leghíresebb napjai 1705 szeptemberében voltak, amikor a Rákóczi szabadságharc idején a magyar főurak a Borjúpáston tartották az országgyűlést, ahol Rákóczi Ferencet Vezérlő Fejedelemméválasztották. A történelmi nevezetességű kuruc országgyűlés mellett Szécsénynek kijutott a kuruc-labanc világ szenvedéséből is. A Fejedelem terveiben Szécsény nagy szerephez jutott: a kurucok stratégiai központja lett: itt bonyolódott le észak és dél, kelet és nyugat összeköttetése, Szécsény ekkor is központja, az Ipoly völgye pedig átvonuló útja volt a hadaknak. A szabadságharc idején Szécsényben állandóan 100-1000 katona tartózkodott.

A város látnivalói a Ferences templom és kolostor épületén kívül a Forgách-kastély, melyben ma múzeum működik, a várfal és a keleti körbástya és az északnyugati bástya, a régi plébániatemplom romjai, a Tűztorony, az 1761-ben készült Szentháromságszobor, a XVIII. század második felében megnyílt gyógyszertár, a szécsényi országgyűlés emlékére 1935-ben állított Turul-szobor ésemlékmű, a Haynald-kapu és az evangélikus templom. Kellemes séta tehető a Várkert hangulatos, szépen gondozott parkjában.

Szécsény egyházi szempontból neves személyiségei voltak: Széchenyi György esztergomi érsek, a kolostor jótevője, Haynald Lajos kalocsai bíboros érsek, a város szülötte, aki adományaival, kórház, iskola és apácazárda alapításával segítette a város gyarapodását.