Kedves testvérek!
Mivel az idei nagyböjtben a megszokott módon nem tudjuk megtartani lelkinapunkat, egyéni készületre, elmélyülésre hívunk benneteket! Az alábbi összeállítás ebben segít nekünk. Természetesen nemcsak a mai napon végezhető és nemcsak egyben, ki-ki használja belátása és lehetőségei szerint!
Adjon Isten sok kegyelmet mindannyiunknak ezáltal is!
Lelkinap
Bevezető imádság:
Te lélegezz bennem, Szentlélek Isten,
hogy ami szent, azt akarjam.
Te parancsolj nekem, Szentlélek Isten,
hogy ami szent, mindig azt tegyem.
Te hívogass engem, Szentlélek Isten,
hogy ami szent, azt szeressem.
Erősíts meg engem, Szentlélek Isten,
hogy ami szent, hűséggel megvédjem.
Te őrizz engem, Szentlélek Isten,
hogy szent kegyelmed el ne veszítsem.
(Szent Ágoston)
- Hallgatnivaló:
Hallgassuk meg Arvo Pärt észt zeneszerző De Profundis című művét, ami a 129. zsoltár megzenésítése.
Figyeljük meg, hogy a félelem, a sötétség, a magányosság érzése hogyan oldódik fel az Istenbe vetett hitben, a Nála meglelt nyugalomban, harmóniában, letisztultságban!
https://www.youtube.com/watch?v=tdoafPTSQpE
129. zsoltár
Könyörgés szükség idején
| A mélységből kiáltok, Uram, hozzád,
Uram, halld meg a szavam! Füled figyeljen fel könyörgő szavamra! Ha számon tartod a vétkeket, Uram, ki állhat meg akkor színed előtt? Ám nálad bocsánatot nyer a vétek, hogy féljenek téged. Remélek az Úrban, benne remél lelkem, és bízom a szavában. Lelkem várja az Urat, jobban, mint az őr a hajnalt, várja Izrael az Urat. Mert az Úrnál az irgalom és bőséges nála a megváltás. Ő váltja meg Izraelt minden bűnétől.
|
De profundis clamavi ad te, Domine;
Domine, exaudi vocem meam. Fiant aures tuae intendentes in vocem deprecationis meae. Si iniquitates observaveris, Domine, Domine, quis sustinebit? Quia apud te propitiatio est, ut timebimus te. Sustinui te, Domine, sustinuit anima mea in verbo eius; speravit anima mea in Domino A custodia matutina usque ad noctem speret Israel in Domino, quia apud Dominum misericordia, et copiosa apud eum redemptio. Et ipse redimet Israel ex omnibus iniquitatibus eius.
|
- Elmélkednivaló:
Olvassuk el XVI. Benedek pápa elmélkedését a 129. zsoltárhoz!
A zsoltár mindenekelőtt az isteni irgalmasság, a bűnös és az Úr közötti kiengesztelődés dicsőítő éneke. Isten igazságos, de mindig „irgalmas és könyörülő, hosszan tűrő, gazdag kegyelemben és hűségben. Kegyelmét megtartja ezrek számára, megbocsátja a vétket, a hibát, a bűnt, de nem hagyja egészen büntetés nélkül, hanem az atyák vétkét számon kéri fiaiktól és unokáiktól harmad- és negyed ízig.” (Kiv 34,6-7) Éppen ezért a zsoltár szerepel a karácsonyi vesperás liturgiájában, Karácsony egész nyolcadában, mint ahogy Húsvét negyedik vasárnapja, valamint Urunk születésének hírüladása, Gyümölcsoltó Boldogasszony ünnepének liturgiájában is.
A 129. zsoltár a rossz és a bűn mélyéből feltörő hanggal kezdődik: „A mélységből kiáltok, Uram, hozzád, Uram, halld meg a szavam!” (129,1-2) A zsoltáros a bűn és a megbocsátás témáját három mozzanatban fejti ki. Mindenekelőtt Istenhez fordul, akit közvetlenül tegező formában szólít meg: „Ha számon tartod a vétkeket, ki állhat meg akkor, színed előtt, Uram? Ám nálad bocsánatot nyer a vétek, hogy féljenek téged.” (129,3-4)
Jelentőségteljes az a tény, hogy a félelmet, a tisztelettel és szeretettel vegyes magatartást, nem a büntetés, hanem a megbocsátás idézi elő. Nem Isten haragja, hanem inkább az a szent félelem, amelyet lefegyverző nagylelkűsége ébreszt bennünk. Isten ugyanis nem egy könyörtelen uralkodó, aki elítéli a bűnöst, hanem szeretetteljes atya, akit nem a büntetéstől való félelem miatt kell szeretnünk, hanem azért, mert mindig kész a megbocsátásra.
A második mozzanatban az imádkozó már nem az Úrhoz fordul, hanem róla beszél: „Remélek az Úrban, benne remél lelkem, és bízom a szavában. Lelkem várja az Urat, jobban, mint az őr a hajnalt.” (129,5-6) A bűneit megbánó zsoltáros szívében most kivirágzik a várakozás, a remény, annak bizonyossága, hogy Isten megszabadító szava eltörli bűneit.
A harmadik és utolsó szakasz kiterjed egész Izraelre, a gyakran bűnbe eső népre, amely tudatában van annak, hogy szüksége van Isten üdvözítő kegyelmére: „várja Izrael az Urat. Mert az Úrnál az irgalom és bőséges nála a megváltás. Õ váltja meg Izraelt minden bűnétől.” (129,7-8) A személyes megváltás, amelyért a zsoltáros az ima elején könyörgött, most kiárad az egész közösségre. A zsoltáros hite beolvad a szövetség népe történelmi hitébe. Ezt a népet az Úr nemcsak az egyiptomi elnyomás csapásától mentette meg, hanem megváltotta minden bűnétől is.
A bűn sötét szakadékából kiindulva, a De profundis könyörgés Isten ragyogó látóhatárához érkezik el, ahol az irgalmasság és a megváltás, a szeretet Istenének két nagy jellemzője honol.
Kérdések a feldolgozáshoz:
- Én hogyan tapasztaltam meg a sötétséget az életemben? Hogyan találkoztam Isten irgalmasságával, megbocsátásával?
- Mit éltem át ebben a tapasztalatban? Milyen érzések születtek bennem? Idézzem fel, hogy mit váltott ki belőlem az Irgalmas Istennel való találkozás élménye!
- Hogyan erősítheti ez a tapasztalat a jelenben az Istenbe vetett bizalmamat?
- Olvasnivaló:
A szükség, a sötétség ideje, a pusztai tartózkodás megnyit bennünket, hogy meglássuk, mik az igazán fontos dolgok az életünkben. Az eszköztelenség, a csend lecsupaszít minket, hogy csak a lényegre fordítsuk a figyelmünket. Ebben a mostani „pusztaságban” Székely János püspök atya gondolatai segíthetnek bennünket ebben:
„Először is idős, beteg, bajban levő embertársainkhoz szeretnék szólni. Nagy szeretettel gondolunk rájuk, együtt érzünk velük, imádkozunk értük. Igyekszünk mindent megtenni az egészségük megóvása érdekében.
A második gondolatom az orvosoké, ápolóké. Hálásan köszönjük az ő bátor helytállásukat, szolgálatukat! Kívánunk nekik sok erőt, türelmet, kitartást ebben az embert próbáló helyzetben.
Szeretnék ezután reflektálni a járványra és az emberiség erre való reakciójára. Jelenleg az emberiség nagyon érzékenyen reagál környezetünk megóvásának fontosságára, a klímaváltozásra, az egészségünket fenyegető veszélyekre. Ez önmagában nagyon jó. Jó, hogy az emberiség egyre inkább érzi, hogy a teremtett világban és az emberi testben is van egy gyönyörű, objektív rend, egy törékeny harmónia, amelyet tiszteletben kell tartania, ha nem akarja elpusztítani környezetét és önmagát.
Mintha azonban hiányozna annak tudata és átérzése, hogy ez a gyönyörű és törékeny isteni harmónia nemcsak a természetre és az ember biológiai valóságára vonatkozik, hanem van egy gyönyörű rendje az emberi szellem életének is. Mintha élesen szétválasztaná a mai ember a valóságot, és annak csak a felszínével, a biológiai, természeti dimenziójával foglalkozna. Pedig van a valóságnak még sok mélyebb és fontosabb rétege. Mozart Requiemje vagy Michelangelo Pietàja gyönyörű. Ez a szépség nem mérhető, nem bizonyítható kísérleti úton, mégis valóság. Egy család békéje, a szülők egymás iránti szerelme és hűsége is valóság. Sokkal fontosabb valóság, mint az, amit megmérhetünk és megszámolhatunk.
Vannak az emberiségnek nagyobb bajai is, mint a koronavírus, de sajnos ezekre a bajokra szinte teljesen érzéketlenek vagyunk. Körülbelül hat másodpercenként meghal egy gyermek a Földön az éhínség miatt vagy a legalapvetőbb gyógyszerek híján. Az emberiségnek meglenne a lehetősége arra, hogy ezen segítsen. Van a Földünkön bőségesen elég élelmiszer mindenki számára. Van elég repülőgép, hogy a szükséges segítség mindenhová eljusson. Mégsem mozdul meg a világ, hogy segítsünk a legszegényebb testvéreinken. Talán azért, mert ez az ő életüket fenyegeti, nem a miénket.
Mennyi lelki vírus terjed a világhálón, mennyi pusztító tartalom! Ennek megállítására sem tesz semmit a világ, pedig gyerekek, fiatalok, emberek millióinak lelkét, szellemét, családi életét rombolja, megsebzi. 1956 óta több mint 6 millió ártatlan, védtelen kicsi gyermek életét vették el még a születésük előtt.
Van mindebben valami nagy aránytalanság, hangsúlytévesztés: Mi az, amire megmozdul a világ, és mi az, amire nem.
A járvány eszünkbe juttatja földi létünk törékenységét, sebezhetőségét, mulandóságát.
Ez a földi lét nem végállomás. A földi életünk út, amelynek során megtanulhatunk szeretni, ajándékká tenni az életünket, hogy majd a halál kapuján át Isten végtelen, örök szeretetébe beléphessünk. A halál kapujában Ő vár minket kitárt karokkal. Mintha a mostani, sokszor pánikhoz közeli hangulatból nagyon hiányozna az örök életbe vetett hit. Mintha sok ember lelkéből eltűnt volna a derűs és nyugodt bizalom abban, hogy Isten tenyerén van a világ és az életünk, Ő alkotott minket, Ő hívott elő a semmiből, és Őbenne lesz a beteljesedésünk. Ő az Alfa és az Ómega, a kezdet és a vég, a beteljesedés. Pedig az örök élet sejtése, reménye, tudása ott rejtőzik minden ember lelkében, kiirthatatlanul. Mennyire fontos lenne most, a járvány napjaiban ezt a lelkünk mélyén szunnyadó, talán eltemetett hitet, sejtést, bizalmat újra a felszínre hozni, megszólaltatni!
A II. világháború idején került kórházba Peter Wust, híres filozófus és a Hitlerrel szembeni ellenállás egyik vezéralakja. Az egyik bombázás alatt elfelejtették őt is levinni az óvóhelyre. Az orvos, amikor észrevette, hogy fent felejtették, lélekszakadva rohant fel, hogy megoldja a leszállítását. Odafutott az ágyához, és azt mondta az akkor már teljesen mozgásképtelen híres tudósnak: „Elnézést, Uram, megfeledkeztünk Önről, de hamarosan biztonságba helyezzük!” Wust elmosolyodott, és csak ennyit mondott: „Én abszolút biztonságban vagyok!” Milyen jó volna, ha a járvány feszült, nehéz pillanataiban is ott lenne bennünk a hit derűje, bizalma, békéje!
A járvány lehetőség is. A családok olyan sok időt lehetnek most együtt, mint nagyon ritkán, talán soha eddig. Mennyire fontos lenne ezt az időt értékessé tenni! Alkalom ez az összezártság a közös játékra, a közös bibliaolvasásra, énekre, imádságra.
Fedezzük fel a szentmise-nélküliség fájdalmas napjaiban, hogy Krisztus sok más módon is jelen van: a felebarátban, a Szentírás szavaiban, akkor, ha ketten-hárman összejövünk az ő nevében, a szegényben, a szenvedőben, akin segítünk.
Legyen ez a rendkívüli nagyböjt a csend, a megtérés, az egymás iránti szeretet és együttérzés, a kölcsönös segítés ideje mindannyiunk számára!
Kérdések a feldolgozáshoz:
- Milyen félelmek vannak bennem a mostani helyzetben?
- Tudom-e bizalommal Isten kezébe helyezni az életemet és szeretteim életét?
- Hogyan használom az időt, amit kaptam? Tudom-e ezt arra fordítani, hogy jobban figyeljek családomra, szeretteimre, több időt töltsek velük? Tudok-e több időt szánni Istenre, az imádságra, a Szentírás olvasására?
- Hogyan élem meg az Eucharisztia hiányát? Ez a hiány segíthet, hogy jobban átérezzem a Krisztussal való találkozás értékét.
- Milyen konkrét dolgokat tehetek ezeken a területeken? Hogyan tudnám félelmeimet, szorongásaimat „átfordítani” a felebaráti szeretet gesztusaivá, az Istenre való odafigyelés módjaira?
- Néznivaló:
Nézzük meg az alábbi képi elmélkedést a 129. zsoltárról!
https://www.youtube.com/watch?v=aJ25dhWcMag
- Imádkoznivaló:
Imádkozzunk a betegekért, az egészségügyben dolgozókért, szeretteinkért, városunkért, az egész emberiségért!
Miatyánk…
Üdvözlégy Mária, kegyelemmel teljes,
az Úr van teveled,
áldott vagy te az asszonyok között,
és áldott a te méhednek gyümölcse, Jézus,
aki érettünk vérrel verítékezett.
Asszonyunk, Szűz Mária,
Istennek szent Anyja,
imádkozzál érettünk, bűnösökért,
most és halálunk óráján. (10x)
Dicsőség…
Ó, Jézusom, bocsásd meg bűneinket…
Urunk, Jézus Krisztus, Tehozzád fordulunk imádságunkkal, mert Te viselted a keresztet mindnyájunkért!
Eléd hozzuk betegeink sorsát: testükben és lelkükben viselt minden szenvedésüket, megaláztatásukat, kéréseiket, könyörgéseiket és soha ki nem mondott sóhajaikat.
Neked köszönjük türelmüket és reményüket, hogy amint szenvedésüket Veled viselik, úgy feltámadásodban is részük lesz.
Neked köszönjük imáikat, melyekkel mindnyájunkat egybefűznek Teveled!
Nálad keressük a békét, amelyet emberi igyekezet meg nem adhat, és a boldogságot, amelynek egyedül Te vagy a forrása.
Tehozzád emeljük szívünket, mert a Te közelségedben megtisztulnak gondolataink, értelmünk és akaratunk.
Vezess minket Szentlelkeddel az örökkévalóság útján, napról napra közelebb ahhoz a célhoz, amelyet Atyád rendelt számunkra!
Áldj meg és őrizz meg mindnyájunkat, hogy általunk és miközöttünk is épüljön a Te Országod! Ámen.
+1.
Ferenc pápa a tegnapi napon Urbi et orbi áldásban részesítette az egész világot. Ezt megelőzően arról az evangéliumi szakaszról elmélkedett, amikor a tanítványok hajója viharba kerül, és Jézus lecsendesíti a vihart. A pápa megrendítő szavait ezen a linken olvashatjuk el:
Legyen ez vigasztalásunkra, hozzon reményt és békét a szívünkbe!