Harmadik alkalom

Föltekintünk a szegénység ködfelhőin át
Páduának csillagára, Szent Antal, terád
Bízva hozzád fordulunk, Bajainkban gyámolunk,
Hallgat szádra, hő imádra Jézus, jó Urunk.

Szent Ferencnek nyomdokában vigasztalva jársz,
Nyert ügyünk van, ha te ott fent oltalmunkra állsz.
Szánd a néma szenvedőt, aggódót a harc előtt;
Szánd a bárányt, hogyha látod a tövisben őt.

Tiszta férfi, karjaidban a kis Jézus ül,
Szólj mellettünk, mert szavadra hozzánk édesül,
Ő az angyali kenyér, Lelkünk csak belőle él,
Porló testünk feltámadást csak benne remél.

Elmélkedés: Szent Antal szeretetéről

Szent Antal tiszta szívvel szerette az Istent és az embereket is. Mindent elhagyott Isten iránti szeretetéből: családot, rokonságot, vagyont, hírnevet, dicsőséget. Isten és embertársai iránti szeretete vezette őt Afrikába, ahol vérét kívánta ontani Isten dicsőségére és embertársai üdvére. Egész életét arra szentelte, hogy Isten irgalmára vezesse az embereket, hogy őket a bűntől és az örök kárhozattól megmentse. Szeretetéből nem zárt ki senkit; soha nem tett különbséget ember és ember között.

Gondold meg, miként tartod meg Isten főparancsát: szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes elmédből, egész lelkedből és minden erődből.

Vajon mit tettél eddig Isten iránti szeretetből? Gondolkozz el azon, hogy mit fogsz ezután Isten dicsőségére cselekedni.

Hogyan viselkedtél embertársaiddal? Nyitott voltál arra, hogy a környezetedben élőknek segítségére legyél? Mennyire volt szeretetteljes a viselkedésed? Vagy van olyan ember, akivel haragot tartasz? A harag, az ellenségeskedés elzár minket Isten szeretetétől és barátságától. Döntsd el, hogy Szent Antal példájára mindenki iránt barátságos és jóindulatú akarsz lenni.

Fohász Szent Antalhoz

Oh, dicső Szent Antal! Ki egész életedet egyedül Istennek és felebarátaid javának szentelted, s azért minden földi javakról készségesen lemondtál: nyerd meg nekem az Jézustól azt a kegyelmet, hogy az én szívem is egyre nagyobb szeretetre gyulladjon Isten iránt. Nyerj számomra bocsánatot hibáimért, melyekkel felebarátaim ellen vétettem, és irts ki szívemből minden gyűlölködést, hogy e földön békében, a mennyországban örök örömben részesüljek. Ámen.

Ének

Dicső Szent Antal, Isten kedveltje,
Ki a mennyekben tündökölsz fent!
Liliom-tiszta, kinek karjába’
A kis Jézus édesen pihent.

Te csodatevő, ki száz bajunkban
Érezteted szent segélyedet:
Szívünkből áldunk, általad várunk
Az Úr Istentől dús kegyelmet.

Dicső Szent Antal, gyöngék védelme,
Ki megtalálod, mi elveszett!
Szívünknek oda a tisztasága,
S Urunkhoz jutni így nem lehet.

Elvesztettük az utat a mennybe:
Ha nem segítesz, mi lesz velünk?
Esengve kérünk, hogy jöjj mivélünk,
S mutasd a biztos utat nekünk!

Imádság

Alázatos szívvel fordulok hozzád,
szomorodottak vigasztalója, szent Antal!
Kérlek téged, tekints kéréseimre
és életem azon nehéz helyzeteire,
amelyekben most pártfogásodat kérem.
Jöjj segítségemre, aki mindenkin segítesz, ha hozzád folyamodik.
Könyörögj érettem Krisztus Urunknál, ó, Szent Antal,
aki az Ő hű szolgája vagy!
Erős pártfogóm, arra kérlek,
eszközöld ki mindenek előtt bűneim bocsánatát,
hogy a kegyelmet, amit Isten számomra előkészített,
minél könnyebben befogadhassam.
Mint Isten kedves barátja, kérlek,
vidd elé az én kéréseimet.
Nyerj meghallgatást ügyemben,
hogy a gondviselő Istent itt e földön s az örökkévalóságban
dicsérhessem és magasztalhassam. Ámen.

(rövid csend)

Mi Atyánk…

Üdvözlégy…

Dicsőség…

Záró könyörgés

Hatalmas csodatévő Szent Antal, hozzád menekülünk szükségeinkben.
Szíved annyira lobogott Isten és felebarátaid szeretetének tűzétől,
hogy méltó voltál a szegénységben született kis Jézust karjaidon hordozni.
Azért fordulunk Hozzád teljes bizalommal, és kérünk,
légy közbenjárónk az édes Üdvözítőnél, hogy könyörüljön rajtunk mostani szükségünkben. Nyerd meg hát számunkra azt a kegyelmet, amelyért alázattal esedezünk hozzád.

Páduai Szent Antal, Jézus barátja, könyörögj érettünk!

Negyedik alkalom

Föltekintünk a szegénység ködfelhőin át
Páduának csillagára, Szent Antal, terád
Bízva hozzád fordulunk, Bajainkban gyámolunk,
Hallgat szádra, hő imádra Jézus, jó Urunk.

Tiszta férfi, karjaidban a kis Jézus ül,
Szólj mellettünk, mert szavadra hozzánk édesül,
Ő az angyali kenyér, Lelkünk csak belőle él,
Porló testünk feltámadást csak benne remél.

Elmélkedés: Szent Antal alázatosságáról

„Tanuljatok tőlem, mert én szelíd vagyok és alázatos szívű” – mondja az Úr Jézus. Az alázatosság alapja minden erénynek.

Az igazán alázatos ember nem vágyódik felmagasztalás után, mellőzés esetén nem veszíti el kedvét. Ha pedig megdicsérik, nem bízza el magát. Az alázatosság Jézus igazi tanítványainak ismertetőjele.

Szent Antal ilyen alázatos tanítványa volt Jézusnak. Szakított előkelő társadalmi körével, megvetette a vagyont, mely rá várt. Az ágostonos rendből az egyszerűbb, szegényebb, kisebb testvérek rendjébe lépett, itt sokáig eltitkolta fényes szónoki tehetségét, és csak engedelmességből lépett a szónoki emelvényre. Az igehirdetésben, apostolkodásban elért sikerei, Istentől nyert rendkívüli adományai, a csodatételek nem tették önhitté, mindig alázatos lelkű maradt.

Az alázatos ember tudja, hogy mennyit ér önmagában. De azt is tudja, hogy mivé tette őt az Isten. Alázatosnak az mondható, aki helyesen méri fel helyzetét, s ahhoz igazodik. Tudja, hogy teremtmény, s ennél fogva Istenre, a teremtőre irányítja a figyelmét: tőle kéri, és neki köszöni meg az életet, s mindazt, ami a boldogulásához szükséges.

Ha mások fölé akarnánk kerekedni, ha elnyomottnak éreznénk magunkat, vagy úgy éreznénk, hogy méltatlanul háttérbe szorítanak minket, tanítson minket szent Antal példája, hogy a szelíd és alázatos szívű Jézus nyomába szegődhessünk.