Évközi 25. vasárnap

Szent Máté apostol és evangélista, aki leírja ezt a példabeszédet – kinek ünnepe e hónap végén van – maga is átélte ezt személyesen (Vö. 9,9) Mielőtt Jézus meghívta volna munkájába vámos volt, s úgy tekintettek rá, mint nyilvános bűnösre, aki ki van zárva az „Úr szőlőskertjéből”. De minden megváltozott, amikor Jézus elhaladt mellette, ránézett és megszólította: „Kövess engem!” Máté fölkelt és követte. Az adószedőből Krisztus tanítványa lett. Az „utolsóból” „első” lett, hála Isten logikájának, amely – szerencsénkre – más, mint a világ logikája. „Az én gondolataim nem a ti gondolataitok mondja az Úr Izajás ajka által – az én útjaim nem a ti útjaitok!” (Iz 55,8)

Szent Pál is megtapasztalta annak örömét, hogy az Úr meghívja szőlőjébe. És mennyit dolgozott! Mégis, ahogy vallotta, Isten kegyelme volt az, aki benne munkálkodott, a kegyelem, ami az Egyház üldözőjéből a nemzetek apostolává tette: „Mert számomra az élet Krisztus, a halál pedig nyereség.” Majd rögtön ezután hozzátette: „ De ha tovább kell élnem a testben, akkor ez számomra gyümölcsöző munkát jelent, és nem tudom, mit válasszak.” Pál megértette, hogy az Urat szolgálni már itt e földön is jutalom. (XVI. Benedek pápa)