Uram, követni akarlak
(írta Thomas Merton)
Mielőtt elkezdenénk a keresztutat, gondolj arra, hogy Krisztus jelen van, s hogy ő valóban végigjárta ezt az utat! Minden állomásnál képzeld magad elé először magát az eseményt! Azután elmélkedj rajta, majd olvasd el a rá vonatkozó szöveget!
A saját szavaiddal történő elmélkedésre azonban több gondot fordíts, mert mindig értékesebb a kötött szövegnél.
Így kell a szenvedést megbékélten fogadni:
Úgy szenvedj, hogy a szenvedésről alkotott elméletedet ne erőszakold rá másokra, testi szenvedésedből ne teremts életfilozófiát, ne nevezd ki magad vértanúnak, ne számítsd ki bátorságod árát, ne vesd meg az együttérzést, de ne is keresd túlságosan!
Mint mindenben, a szenvedésben is őszintének kell lennünk. El kell ismernünk, hogy fáj a szenvedés, de ezt nem szükséges kimondanunk. Jó, ha észrevesszük, hogy nem tudunk türelmesen szenvedni, gyöngeségünket azonban bizonyos hősiességgel kell elfogadnunk. Mindig nehéz kínjainkkal úgy megbirkóznunk, hogy szenvedésünknek értéke legyen. Még nehezebb, ha emberi segítségre nem számíthatunk. Jó, ha szenvedéseinkben nem törekszünk utánzásra, s kevélységből nem öltünk magunkra olyan magatartást, amelyhez nem tudunk hűek maradni.
El kell fogadnunk azt a tényt, hogy sokkal nehezebb huzamosabb ideig tűrni a könnyebb szenvedés egyhangúságát, mint a heves fájdalom gyorsan enyhülő rohamát. Mindkét esetben az amiatti szégyenünket a legnehezebb elviselnünk, hogy mindinkább semminek látszunk, s hogy magunknak és barátainknak nagyrabecsülését elveszítjük.
Készségesen el kell fogadnunk azt a keserű igazságot, hogy végül terhére lehetünk azoknak, akik szeretnek bennünket. De ezt is vállalnunk kell. Elvetettségünk és hasznavehetetlenségünk Isten kegyelmében való tökéletes elfogadása gazdaggá tesz minket is, másokat is. Hősies szeretet kell ahhoz, hogy elfogadjuk mások gondoskodását, amikor már tejesen képtelenek vagyunk önmagunkat eltartani.
Addig nem tudunk jól szenvedni, amíg nem Krisztust látjuk mindenben: a szenvedésben is, a rajtunk segítők szeretetében is.
Előkészületi ima
Uram, ebben az órában gondolatban követni akarlak keresztutadon. Annak idején te magad szenvedted végig ezt az utat — mennyei Atyád iránti engedelmességből és irántam való szeretetből. A legnagyobb gyötrelmet vállaltad magadra, hogy bűneimért vezekelj, és a világot megváltsd.
Engedd, hogy szenvedésed állomásain hálát és köszönetet érezzek ezért a szeretetért!
Világosíts meg, hogy hibáimat fölismerjem, és leküzdjem őket.
Szent keresztutad, amelyen most követni szándékozlak, legyen számomra az önfeláldozás és a megszentelés iskolája! Olyan út, amely megtanít arra, hogyan válhatok a megváltás nagy művének munkatársává.
Mária, szenvedésekben erős Édesanyád legyen a kísérőm! Oldalán bátran járom szenvedéseidnek útját.
I. állomás: Pilátus halálra ítéli Jézust
Imádunk téged, Krisztus és áldunk téged. / Mert szent kereszted által megváltottad a világot.
Pilátus az emberektől való félelmében igazságtalanul ítél. Jézus hallgat, elfogadja az ítéletet. Szíve legmélyét érinti, de belenyugszik.
Sokszor milyen nehéz a hallgatás, amikor úgy érezzük, igazunk van. Hogy háborgunk, ha néha csak egy szóval is megbántanak!
Uram, taníts meg engem hallgatni, ha igazságtalanság ér, hogy irántad való szeretetből elviseljem a fájdalmat! Nem akarok azonnal felfortyanni, hanem uralkodni fogok magamon. Elég lesz majd Pilátus ítéletére gondolnom. És ha mégis szólnom kell, csak a szeretet hangján fogok beszélni.
Könyörülj rajtunk, Uram! / Könyörülj rajtunk!
II. állomás: Jézus vállára veszi a keresztet
Imádunk téged, Krisztus és áldunk téged. / Mert szent kereszted által megváltottad a világot.
Az Üdvözítő önként hajol le nehéz keresztjéért. Tudja, hogy ezzel a nehéz kereszttel szabadít meg minket. Ezért olyan határozott, ezért szorítja magához oly erősen.
Hogy jajveszékelünk, hacsak egy kis keresztet is el kell viselnünk: könnyebb betegséget, minden igyekezetünk ellenére bekövetkező sikertelenséget, félreismerést!
Uram, adj erőt, hogy a szenvedést, amelyet te küldesz rám, vonakodás nélkül, kitartóan és örömmel viseljem! Mutasd meg, milyen önkéntes áldozatot hozzak, amellyel neked örömet szerezhetek, és általa új emberré válhatok.
Könyörülj rajtunk, Uram! / Könyörülj rajtunk!
III. állomás: Jézus először roskad le a kereszt alatt
Imádunk téged, Krisztus és áldunk téged. / Mert szent kereszted által megváltottad a világot.
A teher nehéz, az Üdvözítő lassan kimerül. Az út köveire rogy, s a kereszt rázuhan. Új erőt gyűjt mégis, és talpra áll. Ránk gondol, és bűneinkre, amelyekért vezekelni akar.
Uram, összeestél a kereszt alatt, amelyet én raktam válladra. Most látom, milyen borzalmas dolog a bűn, hogy miattam ekkora szenvedést vállaltál.
Add, Uram, kegyelmedet, hogy a kísértésnek, míg nem késő, bátran ellenálljak, s kerüljem a bűnre vezető alkalmakat! Hiszen az én bűneim nyomtak le téged az út porába.
Könyörülj rajtunk, Uram! / Könyörülj rajtunk!
IV. állomás: Jézus szent Anyjával találkozik
Imádunk téged, Krisztus és áldunk téged. / Mert szent kereszted által megváltottad a világot.
Mária követte Fiát, s anyai szíve mélyéig együtt szenvedett vele a keresztúton. Így érkezett el az a pillanat, amikor fájdalmas tekintetük találkozott.
Mária szívét a fájdalmak tőre járta át, s ezért érti meg ő a mi szenvedéseinket is. Sötét gondok kínoznak, vagy halálos bűn terhe nyomaszt? Forduljunk őhozzá, a szomorúak vigasztalójához, a bűnösök menedékéhez! Ő odavezet Fiához, a szenvedő Megváltóhoz.
Uram, szenvedésed óráiban vigasztalást találtál Édesanyád tekintetében. Milyen jóleső érzés megértő emberekre lelni! Édesanyáddal való találkozásod által taníts meg arra, hogy én is megértő, tapintatos legyek embertársaimhoz, főként szüleimhez, testvéreimhez, barátaimhoz, ha szenvedni látom őket!
Könyörülj rajtunk, Uram! / Könyörülj rajtunk!
V. állomás: Cirenei Simon segít Jézusnak a keresztet hordozni
Imádunk téged, Krisztus és áldunk téged. / Mert szent kereszted által megváltottad a világot.
Az Üdvözítő oly gyenge, hogy a zsidók attól félnek, már a Kálváriához vezető úton meg fog halni. Ezért kényszerítik az éppen arra haladó Simont, fogja és vigye egy darabon Krisztus Urunk keresztjét. Simon habozik, de vállára veszi az Úr terhét. Ezért jutalmul megkapta később a hit kegyelmének ajándékát.
Íme, így jutalmazza meg az Úr azokat, akik önként segítenek a szenvedőkön! Minden megkínzott, agyongyötört, elfáradt ember szeméből a kereszthordozó Krisztus tekint ránk. Segítsünk rajta, ahogy tőlünk telik!
Uram, nyisd fel szememet, hogy észrevegyem magam körül az emberek szenvedését! Ne haladjak el sorsuk mellett vakon, hanem erőmhöz mérten enyhítsek keresztjük terhén! Ha sokat nem tudok is tenni, de amennyi tőlem telik, örömmel megtegyem.
Könyörülj rajtunk, Uram! / Könyörülj rajtunk!
VI. állomás: Veronika kendőt nyújt Jézusnak
Imádunk téged, Krisztus és áldunk téged. / Mert szent kereszted által megváltottad a világot.
Veronika csekély szolgálatot tett az Üdvözítő szenvedéseinek enyhítésére. Ezért örökbe kapta kendőjén az Úr arcának képmását. Ilyen az Úr: ha a legkevesebbet is ajándékozzuk neki, magát adja viszonzásul. A legnagyobb szenvedésben is hálás volt a legkisebb jótéteményért.
Olykor tán könnyedén elfogadunk egy-egy adományt, de az ajándékozóra kevés figyelmet fordítunk. Pedig milyen kis fáradságunkba kerülne egy köszönő szó!
Uram, te nagyon fontosat mutattál meg nekem: az igazi hála erényét. Uram, add, hogy elsősorban irántad töltsön el szívből jövő mély hálaérzet, mert végső soron a te kezedből kapok mindent, én magamtól semmire se mennék! Hálával akarok gondolni azokra is, akik jót tesznek velem, akik közvetítik adományaidat.
Sugározd rám szent arcod vonásait!
Könyörülj rajtunk, Uram! / Könyörülj rajtunk!
VII. állomás: Jézus másodszor roskad le a kereszt alatt
Imádunk téged, Krisztus és áldunk téged. / Mert szent kereszted által megváltottad a világot.
A kereszt mind nehezebb lesz, az Üdvözítő egyre fáradtabb és gyengébb. Már alig botorkál, újra földre zuhan. A maga erejéből kell ismét talpra állnia, a szolgák ütéseitől, gyalázkodásaitól kísérve.
Az Üdvözítő most azokért a bűneinkért szenved, amelyeket újra meg újra elkövetünk, amelyektől oly nehezen tudunk megválni: legfőbb hibáinkért.
Uram, vétkeim oly erővel nehezednek rád, hogy ismét a földre nyomnak. Nehezen szabadulok tőlük, újra meg újra elkövetem őket. Adj erőt az igaz elhatározáshoz, hogy végérvényesen tudjak szakítani a bűnnel, amelybe oly gyakran visszaesem!
Könyörülj rajtunk, Uram! / Könyörülj rajtunk!
VIII. állomás: Jézus szól a síró asszonyokhoz
Imádunk téged, Krisztus és áldunk téged. / Mert szent kereszted által megváltottad a világot.
Az asszonyok megrendülnek a szenvedő Jézus láttán. Pedig jobban tennék, ha hívő lélekkel követnék őt. Erre már nem tudják rászánni magukat. Az Üdvözítő így szól hozzájuk: Ne engem sirassatok, hanem magatokat sirassátok és gyermekeiteket!
Ezzel rá akart mutatni arra, mily nagy jelentősége van a tettnek, s mily kevés a sajnálkozásnak.
Add, Uram, hogy az emberek szóbeszédével nem törődve, alázatos tettekkel kövesselek! Ne engedd, hogy a kishitűség és a csüggedés erőt vegyen rajtam, ha lanyhul bennem a lelkesedés lendülete! Sőt, éppen ilyenkor akarok neked tettekkel, különösen kötelességeim teljesítésével szolgálni.
Könyörülj rajtunk, Uram! / Könyörülj rajtunk!
IX. állomás: Jézus harmadszor esik el a kereszt alatt
Imádunk téged, Krisztus és áldunk téged. / Mert szent kereszted által megváltottad a világot.
Az emelkedő mind meredekebb. Elérkezett az utolsó útszakasz. Az Üdvözítő szeme előtt feltűnik a hely, ahol hamarosan keresztre fogják feszíteni. Ekkor merül ki és rogy össze harmadszor is. Minél nagyobbak az emberek bűnei, annál gyötrőbbek az Úr szenvedései. Most a megrögzött bűnösökért vezekel. Számukra is ki akarja tárni a mennyek kapuját.
Imáinkban gyakran emlékezzünk meg ezekről a szegények legszegényebbjeiről, akik mellékösvényen tévelyegnek, holott előttük áll az Isten országába vezető út!
Uram, harmadszori összeroskadásod által könyörülj azokon, akik elvakultságukban elfordulnak tőled, hogy szent szenvedésed gyümölcse ne vesszen kárba az ő számukra sem!
Könyörülj rajtunk, Uram! / Könyörülj rajtunk!
X. állomás: Jézust megfosztják ruháitól
Imádunk téged, Krisztus és áldunk téged. / Mert szent kereszted által megváltottad a világot.
Megkezdődnek az előkészületek Jézus keresztre feszítéséhez: sebekkel borított, lázas testéről lerángatják ruháit.
Mily keserűség tölthette el az Üdvözítőt! De értünk elviseli. Nekünk akar erőt adni ahhoz, hogy testünket megőrizhessük tisztán, szentül. Vezekel az emberekért, akikben nincs szemérem, akiknek nem szent az emberi test.
Uram, még ruháidtól is megfosztottak. A szemérmedet sértő pőreséggel is vezekelsz.
Tarts távol testemtől minden bűnös gerjedelmet! Taníts meg arra, hogy testemben a Szentlélek templomát tiszteljem, s megvédjen minden megszentségtelenítéstől! Mindig a szellem és a te kegyelmed munkálkodjon benne! Kerülni fogom a kényelemhez való túlzott ragaszkodást. A te kedvedért kész vagyok a lemondásra: megtagadok magamtól olyasmit, ami testemnek kedves, kellemes. Segíts ebben, Uram!
Könyörülj rajtunk, Uram! / Könyörülj rajtunk!
XI. állomás: Jézust a keresztre szegezik
Imádunk téged, Krisztus és áldunk téged. / Mert szent kereszted által megváltottad a világot.
Most a legszörnyűbb következik számára: a hóhérok keresztre szegezik testét. Krisztus kínjai kimondhatatlanok. Pedig hányszor találhatott volna a maga számára nyugalmas helyet a meghaláshoz. Most egyedül kell megküzdenie azzal a keserűséggel, hogy ki van szolgáltatva durva lelkű emberek kénye-kedvének!
Így adott példát, hogy mi is készségesen vállaljuk, ha a szenvedést társtalanul, magányosan kell elviselnünk.
Uram, mindenedet elvették. Most elhagyatva fekszel a keresztfán…
Uram, taníts meg a lemondásra! Tudjak egyszerű, szegény és igénytelen lenni! Ha szenvednem kell, ne kürtöljem világgá. Veled, megfeszített Üdvözítőmmel együtt akarom gyötrelmemet elviselni s fölajánlani a magam és mások bűneiért.
Könyörülj rajtunk, Uram! / Könyörülj rajtunk!
XII. állomás: Jézus meghal a keresztfán
Imádunk téged, Krisztus és áldunk téged. / Mert szent kereszted által megváltottad a világot.
Az Úr most hozza legvégső áldozatát, amely minden eddigit felülmúl és betetőz: három, kínokkal teli órán át viaskodik a halállal. S ekkor kiadja lelkét. Utolsó szavai a mennybe szállnak, az Atyához, akinek akaratát most teljesítette. Az engedetlenség által jött az eredeti bűn a világra, s most az engedelmesség által jön el az emberek üdvössége.
Ennél világosabban és határozottabban nem tudta volna az Üdvözítő kinyilvánítani és tudtunkra adni, hogy miért követel tőlünk engedelmességet, amely a mi megszentelésünkre szolgál. Engedelmeskedjünk, és megszabadulunk minden szenvedélytől!
Uram, kereszted lábánál állhatatosan kérlek, ajándékozz meg engem az őszinte és derűs engedelmesség lelkületével! S ha nehéz meghajolnom, pillantsak szent keresztedre, s jusson eszembe a te gyermeki engedelmességed mennyei Atyád iránt.
Engedelmeskedni akarok a te parancsaidnak, egyházadéinak, püspökeid, papjaid parancsainak. Azáltal akarok örömet szerezni szüleimnek, elöljáróimnak, hogy az ő parancsaikat is pontosan és hűen megtartom.
Fogadd el engedelmességemnek ezt az áldozatát, és egyesítsd kereszthalálodnak, megváltásod művének gyümölcseivel!
Könyörülj rajtunk, Uram! / Könyörülj rajtunk!
XIII. állomás: Jézus testét leveszik a keresztről és Anyja ölébe fektetik
Imádunk téged, Krisztus és áldunk téged. / Mert szent kereszted által megváltottad a világot.
Mária a szíve mélyéig átérezte az Úr szenvedését. Most legelső gondja, hogy Fia számára méltó nyughelyet keressen. Ekkor jön Arimateai József, leveszi Jézus testét a keresztről, és Mária ölébe helyezi. Mária még egyszer anyai karjai között tarthatja Üdvözítőjét. Szája nem nyílik szóra, de szíve most is azt mondja: Lásd, én az Úr szolgálólánya vagyok, legyen nekem a te szavad szerint! Ez az Isten akaratában való igazi megnyugvás.
Uram, ha hitem erősebb volna, nem lennék oly türelmetlen. Mária a benned való hitből merítette nyugalmát. Hadd tanuljak tőle csendes alkalmazkodást, ha bajt, szerencsétlenséget küldesz rám! Nem morogva, panaszkodva akarom parancsaidat fogadni, hanem szívesen, türelemmel, kitartással igyekszem teljesíteni akaratodat.
Könyörülj rajtunk, Uram! / Könyörülj rajtunk!
XIV. állomás: Jézus holttestét sírba teszik
Imádunk téged, Krisztus és áldunk téged. / Mert szent kereszted által megváltottad a világot.
Csak néhány hűséges híve viszi az Úr testét a sírhoz. Csend van, fájdalmas némaság. Szomorú ez a menet, de a béke lebeg fölötte.
Az áldozat befejeződött, nemsokára itt a húsvét.
Eljön egyszer az a nap, amikor téged is sírodhoz kísérnek, amikor számodra is vége lesz a kemény harc idejének.
Ne félj ettől a naptól! Ha végigjártad az élet keresztútját az Üdvözítővel, ő megragyogtatja előtted a húsvéti hajnal boldogító fényességét!
Uram, most vége keserű szenvedésednek! Itt nyugszol a sírban. De hamarosan felvirrad dicsőséged napja, amikor a bűn, a halál és a pokol fölött aratott győzelmed nyilvánvaló lesz.
Az én keresztutam végén is boldog örökkévalóság vár a mennyben, amelyet te ajándékozol nekem. Erősíts meg, hogy tartsak ki ezen az úton, amelyen te haladsz előttem kereszteddel, s a zászlót, amelyen királyságod felségjelvénye, a szent kereszt tündököl, soha cserben ne hagyjam!
Könyörülj rajtunk, Uram! / Könyörülj rajtunk!
* * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * *
Keresztút végén ének:
- Királyi zászló jár elöl,
Keresztfa titka tündököl,
Melyen az élet halni szállt,
S megtörte holta a halált.
- Kegyetlen lándzsa járta át
Gonosz vasával oldalát.
S mely szennyet, vétket eltörölt,
Belőle víz és vér ömölt.
- Az õsi jóslat itt betelt,
Mit a hű Dávid énekelt:
”Az Úr, halljátok nemzetek:
Kereszten trónol köztetek”.
- Rajtad tündöklik drága fa,
Királyi vérnek bíbora.
Ó választott jeles faág,
Ki szent testét karoltad át!
- Világ bűnének zálogát,
Ó boldog ág, te hordozád,
Az ellenség gonosz fejét
Megváltónk rajtad zúzta szét.
- Ó kereszt, áldunk, szent remény
A szenvedés ez ünnepén.
Kérünk, kegyelmet adj nekünk,
Add vétkünkért vezeklenünk.
- Szentháromság, dicsérjenek,
Üdvösség kútja, mindenek.
Legyen győzelmünk, add meg ezt,
A diadalmas szent kereszt.
Befejező könyörgés
Köszönjük, Urunk, hogy végigvezettél szenvedéseid állomásain. Add, hogy minden bajunkban a Te keresztutadon tudhassuk magunkat, és a mi életünk útja is a föltámadás dicsőségébe vezessen. Aki élsz és uralkodol mindörökké. Amen.